A Váci Madách Imre Gimnázium Erasmus+ pályázatai
Kiss Veronika
Tampere, Finnország
2025. április 7-25.
Rövidtávú diákmobilitás
Fogadó iskola: Tampereen klassillinen lukio
Amint meghallottam a mobilitási lehetőségről, rögtön tudtam, hogy jelentkezni szeretnék. Kezdetben, több országban is kerestem fogadó iskolát, de végül Finnországra esett a választásom – és utólag úgy gondolom, ez volt a lehető legjobb döntés.
Miután jelentkeztem az Erasmus+ programra, az első feladatom az volt, hogy találjak egy iskolát, amely hajlandó fogadni. A keresési folyamat hosszabb időn át tartott, több hónapon keresztül zajlott. Rengeteg e-mailt küldtem különböző intézményeknek, és sok egyeztetés zajlott Erasmus-koordinátorokkal. Végül pozitív visszajelzést kaptam a Tampereen klassillinen lukio nevű középiskolától, amely Tampere városában található.
A finnországi iskola koordinátorával angoltanárom, Duhonyi Anita segítségével vettem fel a kapcsolatot. A kezdeti nehézségek után a kommunikáció gördülékenyebbé vált, és sikerült minden részletet pontosan egyeztetnünk a mobilitással kapcsolatban.
Eredetileg kollégiumban szerettem volna lakni a kint tartózkodásom alatt, de kiderült, hogy erre sajnos nem volt lehetőség. Így kerültem végül Kangasalába, egy helyi lány, Sini, és az ő családja otthonába, ahol azt a három élményekkel teli hetet eltölthettem.
Az iskola a tamperei belvárosban helyezkedett el, és körülbelül 700 diák tanul ott. Minden nap busszal közlekedtünk, ami nagyjából 40 percet vett igénybe, majd egy 10-15 perces sétával értünk be az iskolába a városon keresztül. A közlekedés eleinte szokatlan volt, de hamar rutinná vált, és közben alkalmam nyílt megismerni a környéket is.
A tanítás általában reggel 8:15-kor kezdődött, és naponta 3–4 órán vettem részt. Az egyik első meglepetés számomra az volt, hogy a tanórák 75 percesek, ami először kicsit ijesztően hangzott. Azonban gyorsan hozzászoktam, és azt vettem észre, hogy ezek az órák is hamar elrepülnek – főként, mert interaktívak és érdekesek voltak.
A finn oktatási rendszer sok szempontból eltért az itthon megszokottól. A diákok maguk választhatják meg, milyen órákat szeretnének felvenni, és ezáltal nagyobb felelősséget kapnak a saját tanulásukban. Az órák menete is más volt: először az új tananyagot ismertük meg, majd a diákok önállóan vagy csoportmunkában dolgoztak, gyakran projektfeladatokon.
Mindenki használ iskolai laptopot, amelyet az intézmény biztosít számukra, és ezen keresztül férnek hozzá a tankönyvekhez, feladatokhoz, sőt még a dolgozatokat is ezen keresztül írják meg. Ez az online rendszer gördülékenyen működik, és hatékonyan támogatja az önálló tanulást.
A menza is nagyon pozitív élmény volt számomra: több opció közül lehetett választani, mindig egészséges, friss és finom ételeket kínáltak. Külön figyelmet fordítanak arra, hogy a gyerekek egészségesen étkezzenek.
Ami különösen megfogott a finn mentalitásban, az az, hogy a diákok nincsenek túlterhelve, és az oktatás során a minőségre helyezik a hangsúlyt, nem a mennyiségre. Fontos számukra, hogy a gyerekek tanuljanak az iskolában, de otthon már legyen idejük pihenni, a családjukkal lenni, kikapcsolódni. Ezt a hozzáállást nagyon szimpatikusnak találtam, és úgy érzem, ez sokkal egészségesebb és hatékonyabb tanulási környezetet teremt.
Kedvenc óráim közé az angolórák tartoztak. Nagyon nyitott, motivált csapattal dolgozhattam együtt, a tanárok is mindig készségesek és segítőkészek voltak. Rengeteget fejlődött a szókincsem, a kiejtésem, és az angol nyelvű szövegértési készségeim is sokat javultak – mind olvasás, mind hallás utáni feladatok tekintetében.
Szintén nagy élmény volt a testnevelésórák változatossága. Minden órán más mozgásformát próbálhattunk ki: focit, kosárlabdát, konditermi edzéseket és még a foxtrott nevű táncot is. Kifejezetten élveztem ezeket az alkalmakat, és sok új dolgot tanultam.
Eleinte furcsa volt, hogy kizárólag angolul kellett kommunikálnom mindenkivel, de napról napra egyre könnyebbé vált, és a beszédem is sokkal magabiztosabb lett. A legtöbb diák és tanár szinte akcentus nélkül beszélt angolul, ami lenyűgözött. Bármilyen kérdésem volt, mindig akadt valaki, aki szívesen segített. A fogadó lány, Sini, szintén rengeteget segített nekem, több óránk is közös volt, így mindig volt kihez fordulnom.
A fogadócsalád szintén fantasztikus élmény volt. Végtelenül kedvesek és befogadók voltak, megmutatták a környéket, elvittek különböző helyekre, és még a család többi tagját is megismerhettem. Mindenki nagyon barátságos volt, és mindig igyekeztek bevonni a beszélgetésekbe, így sosem éreztem magam kívülállónak vagy kellemetlenül. Az együtt töltött három hét alatt valódi otthoni, családias hangulatot teremtettek számomra, és úgy érzem, élethosszig tartó barátság született. Azóta Sini már nálunk is járt látogatóban, ami külön öröm számomra.
Összefoglalva: ez a három hét hihetetlenül pozitív és élménydús időszak volt az életemben. Rengeteget tanultam nemcsak nyelvi és tanulmányi téren, hanem emberileg is. Megismertem egy új kultúrát, új barátokat szereztem, fejlődött az önállóságom, és számos hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy éljen az Erasmus+ program nyújtotta lehetőséggel, mert nemcsak szakmai és tanulmányi fejlődést hoz, hanem életre szóló élményeket és kapcsolatokat is ad.
Kiss Veronika (11.E)
Váci Madách Imre Gimnázium