A Váci Madách Imre Gimnázium Erasmus+ pályázatai
Sándor Ildikó
Porec, Horvátország
2025.07.14-2025.07.19.
Kurzus: Outdoor, green and enviromental learning strategies
Szervező: Eduistria
Az irodalomtanítás során gyakran merülnek fel kulturális, történelmi és még természeti örökséget érintő kérdések is, valamint az ember Földhöz, az ökológia egészéhez fűződő viszonya sem ismeretlen az irodalom számára. A hosszú tanév után mindig szükségem van új impulzusokra, amelyek segítenek továbblendülni, újult erővel kezdeni a következő tanévet. Idén az Isztrián tettem látogatást az Erasmus-képzés keretében. Már nem volt teljesen ismeretlen számomra Horvátország, de maga a helyszín, Porec, valamint Rovinj és Pula, ahova a két tervezett kirándulás szólt, még új területek voltak. Igyekszem lépést tartani a mai tanulók világlátottságával, mivel sok idegen nyelvi tagozatos diákunk van, azt tapasztalom, hogy gyakran tesznek külföldi utakat a nyári szünet, de akár a tanév során is. Mindenképp szükségem van arra, hogy én is rálássak az Európai Unió országainak összkincsére.
Az angoltudásomat is igyekszem fejleszteni, a korábbi pályázatok alkalmával is mindig angolt használtam, most is az volt a munkanyelv. Reméltem, nyelvi kompetenciáim is fejlődnek a képzés során. A képző intézmény leírása módszertani ismereteket is ígért. Fő kérdésként azt jelölte meg, hogy a szabadtéri tanulás, az úgynevezett „zöld stratégiák” milyen lehetőséget rejtenek. Valamint azt, hogyan tudjuk beilleszteni a mindennapi tanítási gyakorlatunkba a nyílt térben, a tanterven kívüli tanulást, a diákok első kézből való tapasztalatszerzését. Ezért azt vártam, hogy új módszertani ötleteket is kapok. Ugyanakkor korábbi tapasztalataimat is szerettem volna megosztani a képzési csoport tagjaival, ezzel pedig a kommunikációs kompetenciáimat is igyekeztem fejleszteni. Végezetül pedig rekreáció és a szabadidő aktív eltöltése is kilátásba helyeztem, hiszen túrák, múzeumok, nagy városnéző séták is szerepeltek a programban.
Ugyanakkor sok ismeretet kaptam a fogadó ország kapcsán. Megismertem Porec városát egy vezetett városnéző túra alatt, többek között a Gospe od Andela, Szűzanya templomot, ami a félsziget bejáratánál található Slobode, vagyis Szabadság téren elhelyezkedő, 1746-ban épült székesegyház. Az egyhajós, barokk stílusban megépített templom hátulján 18 méter magas harangtorony emelkedik. A templomtól indul a Decumanus utca, amely már a római idők óta Porec főutcájának számít. A kővel lerakott hangulatos utcán nagy élet zajlik. Sok az étterem, a kávézó és a különféle üzletek, melyek egészen a félsziget másik végében található Marafor térig vezet. A több helyen még látható városfalak mellett néhány torony is nagyon jó állapotban maradt fenn. Közvetlenül a Decumanus utca elején, a bal oldalon magasodik az Ötszögletű torony, amelyet 1447-ben építettek gótikus stílusban. A bástya homlokzatát egy velencei oroszlán díszíti. Nagy öröm volt számomra, hogy ezt az észrevételemet össze tudtam kötni a tavalyi kurzusommal, ahol a szlovéniai Koperben megtapasztaltam az egykori velencei hatalom és kultúra maradandó jeleit. Többek között a házakat díszítő szerencsehozó növények, díszes rozetták is feltűntek. A Parisi-Gonan palota a főutcán haladva, az 5-ös szám alatt balra felpillantva a város talán legszebb gótikus homlokzatát mutatja. Különlegessége a két, szépen díszített hármas ablak. Nevét az utolsó tulajdonosairól kapta. A házat 1474-ben építették. Az Euphrasius bazilikát is megcsodáltuk, amely egy jelenleg is nagyon szép állapotban megtekinthető korai keresztény templom, az UNESCO Világörökség részét képezi 1997 óta.
Isztria kiemelkedő városait is meglátogattuk, a pulai arénát és a föld alatt meghúzódó védelmi alagútrendszert, ami alternatív közlekedést is biztosított az Osztrák-Magyar Monarchia és az azt követő háborús idők idején. Jó érzéssel fedeztem fel a magyar történelem nyomait, és egy Tokaji reklám is szívet melengető volt a kellemesen hideg labirintusban. Rovinj volt a kirándulás utolsó állomása, ami valóságos kultúrsokknak bizonyult, egy hatalmas, éjjel-nappal pezsgő város, tele turistákkal, látnivalókkal, és a velencei hatalom számos nyomával, építészeti remekével.
Sándor Ildikó
Váci Madách Imre Gimnázium
Módszertanilag különösen a Kontijabeli oktatási központ fogott meg. A Természettudományi Oktatási Központ (ZEC) Kontija nevű erdei iskolában akkor éppen táborozók is voltak, a gyakorlatban is láthattuk a zöld tanterem működését. Az épület maga is „természetes háznak” készült, napelemes rendszerrel és saját víztartállyal. Az építők arra törekedtek, hogy a helyi környezetbe szervesen illeszkedjen, de a diákok oktatását és kényelmét egyaránt szolgája. A hely egy állandó, elsősorban a fiatalok (diákok és hallgatók) természettudományi és mérnöki tudományok oktatási központja kíván lenni, elősegítve a laboratóriumi eszközök, valamint a korszerű oktatási és kísérleti módszerek alkalmazását, és az a törekvése, hogy a jövőben egyedülálló kiválósági központtá váljon.
Az erdei iskola projektjei alapvetően egy mesére épülnek, aminek egy kis manó a főhőse. Minden feladat, amit akár bel- vagy kültéren oldanak meg a diákok, valamilyen módon ehhez a történethez kapcsolódik. Az irodalom sem más, mint történetmesélés. A történetmondás ősi dolog, a történetet hallgatni és megalkotni is nagyszerű, és ha még ehhez ismeretszerző feladatok is kapcsolódnak, az igazán szép teljesítmény, élményszerű tanulási lehetőség. Mivel új magyar tagozatos diákjaim érkeznek, egy hasonló projektben gondolkodom. A fiatal korosztály szerintem fogékony az ilyen jellegű tevékenységre. Egy irodalmi bázisszöveg kerülne a középpontba, amit aztán tovább is lehetne szőni, valamint megoldani a rá épülő feladatokat egyéni és csoportmunkában egyaránt.